- Ugye tudod mi az a kiskapu?
- Hát persze. Egy kapu, ami nem túl nagy.

Csak azt a szerelmet viszonozzuk, amit megérdemlünk.

A nővérem felajánlotta, hogy megcsinálja a hajamat. Nagyon furcsa volt, hogy hirtelen annyira figyelmesek lettek.
– Ezt hogy érted? Mi baj van a hajammal?
A nővérem ide-oda járatta a tekintetét, mintha kínban lenne. A hajamhoz nyúltam, és rájöttem, hogy jó sok hiányzik belőle. Becsszóra mondom, nem emlékszem, mikor tehettem, de az alakjából arra következtettem,hogy mindenféle elképzelés nélkül nekiestem egy ollóval. Itt is, ott is nagy tincsek hiányoztak. Mintha vedlenék. A bulin nem hiszem, hogy tükörbe néztem volna, mert az arcom teljesen máshogy festett, ijesztő volt. Egyből észrevettem volna.
A nővérem segített kicsit kiegyenesíteni a hajam, és szerencsére az iskolában mindenki, Samet és Patricket
is beleértve, menőnek tartotta.
– Sikkes – jegyezte meg Patrick.
Ettôl függetlenül úgy döntöttem, soha többet nem
veszek be LSD-t.

A dolgok változnak. A barátok eltűnnek. Az élet pedig senkire sem vár.

Olyan íze volt, mint a hópelyheknek és a bornak, mint a télnek és Londonnak és Willnek.

– Árnyvadász vagyok. – jelentette ki Alec. – Erről szól az életem, Magnus. Nem miattad mentem el. Legközelebb szeress bele egy biztosítási kárbecslőbe vagy… 
– Alexander. – szakította félbe Magnus. – Nem lesz legközelebb. – Közelebb hajolt, a homlokát Alec homlokának támasztotta, zöld szemével a fiú szemébe nézett.

Azt mondják, hogy akkor vagy szerelmes, ha annyi mindent mondanál, de nem jut eszedbe semmi. Nos, én rengeteg dolgot szeretnék neked mondani, csak nem tudom hogyan. És úgy véle, különbség van aközött, hogy valamit mondani akarsz, csak nem mered, vagy ha nem tudod. Meg kell értened. Szeretni akartalak, minden idegvégződésemmel arra koncentráltam, hogy szeresselek. De nem megy ás látom, hogy ez neked mennyire fáj és ez összetör engem is. (saját)