Azt hitte, hogy akit szeret, azt ismeri is! Ha szól én felvilágosítottam volna. Ugyanis a legnagyobb árulások a szeretetből születnek!

Minden mesémben te voltál a herceg…

Nem tehetünk úgy, mintha a repülők az égen hullócsillagok lennének? Igazán jól jönne, ha most kívánhatnék egyet…

Egy másik életben A barátnőd lennék S minden ígéretünket betartanánk És a világ ellen lennénk Egy másik életben Megkérném, hogy maradj S nem kéne azt mondanom Hogy te vagy az, akit elvesztettem...

Becsaptál, hazudtál, hitegettél, kedves voltál, vicceltél, szerettél, imádtál, gyűlöltél...

Kezdem azt érezni, hogy a magassarkúk akarják, hogy megvegyem őket és nem fordítva...

 

A mosoly a legerősebb fegyver a rohadék ellen, aki megbántott.

Soha nem fog megváltozni. Mindig egy csalódott, lázadó kisfiú marad, aki ki akar törni, aki áthágja az íratlan szabályokat és semmibe veszi a világ megmásíthatatlan törvényeit. De én így szerettem belé.

Szeretném megkérdezni szeretsz-e, de nem akarom érezni, hogy gyenge vagyok.

- Készen állsz? - kérdezem.
- Most és mindörökké - feleli gyengéden. - Vagy nem így mondják?
- De igen - suttogom bele a nyakába. - Így mondják. 

- Vérbe öltözött Anna.

Eljön egy pont az életünkben, amikor hivatalosan felnőtté válunk. Elég idősek leszünk, hogy szavazzunk, igyunk és más felnőttes dolgokban vegyünk részt. Hirtelen elvárják, hogy felnőttek legyünk.
Komolyan felnőttek.
Megnövünk, megöregszünk, de felnövünk-e valaha is? Valahogy lesz munkánk, családunk, férjhez megyünk, majd elválunk, de többnyire ugyanazok a problémáink, mint tizenöt évesen... Mindegy mennyit növünk vagy öregszünk, akkor is örökké botladozunk, örökké keresgélünk.

Amíg úton vagyok a pokol felé, legalább élvezem az utat.

Furcsa játéka a természetnek, hogy minden ragadozó szép.

A gyenge is lehet félelmetes, mikor őrjöngve próbál erősnek látszani.

Amíg erősebb, okosabb, talpraesettebb, boldogabb, bizakodóbb és álmodozóbb vagyok, mint hinnéd. Nos, addig valamit kurva jól csinálok;))

- Azt hittem, más óráitok sincsenek, csak gyilkolás, lefejezés kezdőknek meg ilyenek.
- Nagyon vicces, Fray.

"Mikor nem keresel, nem hívsz, mindig arra gondolok, hogy nem tudsz. De sose fordul meg a fejemben, hogy esetleg nem akarsz."

Jajj... de te nem lehetsz máshol, hiszen nélküled egészen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon, amikor épp nem vagyok elég erős, vagy elég bátor? És kitől kérnék tanácsot, amikor nem tudnám, hogy merre tovább?

Vajon miért hiszi azt minden fiú, hogy a tartalomjegyzék is róla szól?

Az ember talán nem is akkor veszít, amikor alulmarad valamiben, hanem amikor végleg feladja.

Van egy sárga furgonunk, előttünk az út és millió lehetőség. (Keith)

"-Emlékszel, mikor egyszer átöleltelek és te elaludtál a karomban? Arra gondoltam, hogy örökre úgy szeretnék maradni, megállítani az időt. Annyira békés voltál és rádöbbentem, hogy mennyire is szeretlek... Aztán kicsordult a nyálad és a karom is elzsibbadt, így elmúlt a varázs.
-Ajj fogd be!" ♥

forever.and.ever.together.

Amíg nem ismertelek, nem bíztam soha senkiben. Láttam, amikor könnyeket hullattál értem; és tudom, hogy mindig mellettem álltál. Amikor velem vagy, mindig olyan nyugodt vagyok és boldog. Tudom, hogy nem vagyok vidám, sem szórakoztató.

Tízszer tovább tart összerakni magadat, mint amennyi idő alatt szétesel.

Szeretlek. És ez megváltoztat mindent, amit eddig a világról  gondoltam. Te változtattad meg a világomat! Azzal, hogy benne vagy, mert azóta sokkal szebb.
De neked van egy kereszted és azt hiszed egyedül kell vele megbirkóznod. Pedig nem. A te harcod, az én harcom is. A végletekig.

Szeretlek. Annyira szeretlek. Végre találtam valakit, aki képes elviselni a hülyeségeimet, a hiszijeimet, azt, hogy néha nehezen kezelhető vagyok. És minden ilyesmit. Hisz ismersz, nem kell neked magyarázkodnom, te vagy életem szerelme. Fiatal lennék, hogy ilyesmit kijelentsek? Vajon lehetsz elég fiatal a szerelemhez? Régebben soha nem értettem, hogyan is adhatnak fel dolgokat az emberek a szerelem nevében. Nos, most már pontosan tudom, miről beszélt Shakespeare vagy Jane Austen. Mert én is megtenném érted! És még ezerszer többet is, kedves.
Mert szeretlek, és mert biztos vagyok benne, hogy te is szeretsz engem. És ez a bizonyosság erőt ad ahhoz, hogy esőben táncoljak, nyálas zenéket énekeljek, apró szívecskéket rajzoljak mindenhová, vagy épp mosolyogjak minden emberre. Úgy érzem bármit meg tudnék tenni!
Nem érdekel mi lesz holnap, holnapután vagy azután. Határtalanul boldog vagyok, mert itt vagy nekem. Ne menj el, kérlek. Soha.

-Mondj valami igazat, ahogy most érzel.
-Azt akartam hogy mikor hazamegyek a szobámban te ott legyél és várj rám.
-Miért?
-Nem tudom miért csak éreztem hogy félek nélküled élni, félek nélküled levegőt venni, a szívem nem tud nélküled dobogni.Nem akartam nélküled egy pillanatot sem.
-De nem voltam ott mikor haza értél, de ha ezt tudtam volna ott vártam volna rád.
-Most már tudod, csak már késő.Elvesztettél és én elvesztettelek téged. /Sz.<3/

Don't lose hope
when the sun goes down
the stars come out

"Miért jobb csalónak lenni, mint megcsaltnak? Nos, a válasz egyszerű. Ön tipikusan az a fajta férfi, akinek van egy okos felesége és rengeteg szép szeretője. (...) Miért néz így rám? Ugyan, csak ne emelgesse a szemöldökét, itt nekem! Ismerem én a magafajtát. Na, üljön csak le. (...) Hol is..? Áá, szóval magának van egy okos, bár kevésbé szép felesége, igazam van? Hát persze, hogy igazam van. A magam részéről pedig inkább leszek megcsaló, mint megcsalt. Hisz így tudom, hogy a férfi engem akar a felsége helyett. Engem kíván helyette. Viszont.. ha a felség olyan okos, akkor hogy nem jött rá a turpisságra? Ugye érti mire gondolok? Hát hogyne értené, okos maga. És találkozgatok magával titokban, eldugott helyeken. Inkább lesz részem lopott csókokban, minthogy elviseljem a szégyent, ami egy megcsalt asszonynak jár. Annál nincs rosszabb."

Vártam, hogy még egyszer láthassam. Igazi jó barátok voltunk. Ő tudta legjobban kiolvasni a gondolataimat, ha valamit akartam, ketten akartuk.

Lelked ruhája
csillagsugárból szőtt fényes palást.

Hiányzott a neszezése, ahogy a leckéjében lapozgat, miközben én zenét hallgatok az ágyán fekve. Hiányzott a lába hidege az enyémen, amikor bebújik az ágyba. Hiányzott a haja illata, a szuszogása és a Rilke-kötet az éjjeliszekrényen, meg a szék hátára dobott nedves törölközője. Telítődtem a vele töltött nappal, de ettől csak még jobban hiányzott.

Két ember, akik nem tudnak egymás nélkül élni... szerintem ez a szerelem.

Sok millió apró döntés (...) befolyásolhatja az utat, és vele együtt a jövőt.

A stílus annyi, mint tudni, hogy ki vagy, hogy mit akarsz mondani, és fütyülni minden másra.

A tökéletlenség szép, az őrület zsenialitás, és még mindig jobb nevetségesnek lenni, mint halál unalmasnak.

Hollywood az a hely, ahol ezer dollárt fizetnek egy csókért, és 50 centet a lelkedért.

Aki a szerelmen nevet, a végén sírni fog.

Holnap, lehet, sírni fogok, de holnapután, lehet, mosolyogni. Ez elég. Ilyen az élet. Ha nem vesztem el a reményt, a holnap jönni fog. A holnap jönni fog, ha nem veszted el a reményt...

Semmi sem csöndesebb a hónál. Csöndes, mint a szívem.

"Miért?" Ez rossz kérdés. Azt kérdezd: "Miért ne?"

Jó, hogy van gravitáció. Bizonyos embereket a földön tart.

Fogadom, hogy őrülten szeretlek. Akármilyen leszel is, most és mindörökké. Sosem felejtem el, hogy ez egy életre szóló szerelem. A lelkem legmélyén tudni fogom, hogy jöhet bármi, ami elválaszt minket, mi mindig visszatalálunk egymáshoz.

Tudod, mi a legkellemetlenebb érzés, amit el bírok képzelni? Ha képtelen vagy megbízni abban az emberben, akit a világon mindennél jobban szeretsz.

Minél magasabban vagy, annál nagyobbat esel. 

Meg kellett próbálnom. És megpróbáltam. (...) De istenemre mondom, nem akarok senki mást, csak téged. Nem is akarok mást akarni, csak téged.

A szerelem hazug emberré tesz minket.

Szinte minden nap eszembe jut milyen volt este mellette elaludni, aztán reggel felkelni. Reggelit készíteni neki, aztán mosolyogni, ahogy puszit nyom az arcomra, mikor elmegy. Egy horrorfilm közben hozzábújni, vagy egy ócska vígjátékon, mintha az lenne a világ legjobb filmje. Csókolózni - sokat - és közben azon gondolkozni, miért is pont engem szeret..
Együtt olvasni a kedvenc könyvét az ócska, foszlott kanapén és úgy érezni, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.Sétálni vele hóban, esőben, ősszel, tavasszal, naplementekor, éjszaka és pirkadatkor.
Kora reggel azért felkelni, hogy nézhessem, ahogy alszik. Eltévedni vele és nevetni, keresni a helyes utat. Vele boldognak lenni, de sírni, ha baj van. Egy viharos éjszakán félősen hozzábújni és érezni az illatát.
Belegondolni, hogy mindez az enyém volt... Sokkal jobban fáj, mint arra gondolni, hogy elvesztettem.

Köszönöm, hogy szeretsz, féltesz, vigyázol rám, átölelsz, ha fázom, ha félek, és hogy neked reggel is szép vagyok. Köszönöm, hogy a szemembe nézel és tudod mit gondolok. Köszönök mindent, amit adtál és mindent aminek te örültél. Köszönöm, hogy szerethetlek.

Csak akkor hiányzol, amikor lélegzem!

Ha valakit igazán szeretsz, nem akarhatod, hogy örökre ugyanolyan maradjon. Engedned kell, hogy szabadon változhasson.

Senkiről nem tudjátok, mi történik vele, csak saját magatokról. És ha belekeveredsz valaki életének egy részébe, nem csak abba a részbe keveredsz bele. Sajnos nem lehetsz ilyen pontos és igényes. Mikor belekeveredsz valaki életének egy részébe, akkor az egész életébe keveredsz bele. (Jay Asher)

so cold but so sweet...

Ha már nem lehetsz a szerelemesem, légy az ellenségem. Nos, ha az sem, akkor legjobb cimborám!

Miért is ragaszkodtam ennyire ehhez a férfihoz, aki nem is érzett semmit irántam? Mintha egy százéves kapcsolatnak lenne vége. Vagyis nem. Már a legelejétől tudtam, hogy semmit sem jelentek neki (...). Inkább olyan ez, mintha száz évig aludtam volna. Hagytam, hogy édes szavakat suttogjon a fülembe, hogy bármikor ágyba vigyen. És úgy kapaszkodtam belé, mintha el akartam volna hitetni magammal, hogy tényleg belém szerethet, pedig tudtam, hogy igazából ez lehetetlen. De végre felébredtem.

Azt mondtad, nem érzel már irántam semmit, és ez nagyon kellemetlen, mert én viszont igen. És lefogadom, hogy ezt te is tudod... (Cassandra Clare)