Szinte minden nap eszembe jut milyen volt este mellette elaludni, aztán reggel felkelni. Reggelit készíteni neki, aztán mosolyogni, ahogy puszit nyom az arcomra, mikor elmegy. Egy horrorfilm közben hozzábújni, vagy egy ócska vígjátékon, mintha az lenne a világ legjobb filmje. Csókolózni - sokat - és közben azon gondolkozni, miért is pont engem szeret..
Együtt olvasni a kedvenc könyvét az ócska, foszlott kanapén és úgy érezni, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.Sétálni vele hóban, esőben, ősszel, tavasszal, naplementekor, éjszaka és pirkadatkor.
Kora reggel azért felkelni, hogy nézhessem, ahogy alszik. Eltévedni vele és nevetni, keresni a helyes utat. Vele boldognak lenni, de sírni, ha baj van. Egy viharos éjszakán félősen hozzábújni és érezni az illatát.
Belegondolni, hogy mindez az enyém volt... Sokkal jobban fáj, mint arra gondolni, hogy elvesztettem.