- A dolgok változnak...
- Igen. Aztán összetörik az álmokat.
"- Elmegyünk valahová kettesben, aztán az emberek felsóhajtanak, hogy "milyen szép pár"!
- Nem is szoktak...
- De! De igen, nagyon is szoktak! Csak te olyan hülye vagy, hogy nem
veszed észre. Nem tudom, hogyan lehet valakinek is ez a definíciója a
barátságra...
- De hát én nem szeretlek! Én nem tudlak...
- Látod, ez a baj. Én mindig csak egy barátod voltam, sosem "a" barátod.
Sosem fogsz úgy bemutatni, hogy "emberek, ő itt a barátnőm, és őszintén
szeretem." Soha. És miért? Mert sosem voltam egyedül. Ebben a
kapcsolatban mindig hárman voltunk. Én, akinek csak Te számítasz, egy
másik lány, akinek én nem számítok és Te, akinek egyikőnk sem jelent
semmit.
- Ez nem igaz. Nekem fontos vagy!
- Akkor bizonyítsd! Könyörgöm, tegyél valamit, ami akár egy kicsit is meggyőzne erről.
- Te nem értheted ezt. Én szerelmes vagyok. Nem tudom mióta, először.
- Azt mondtad nekem, hogy szeretsz. Akkor hazudtál?
- Bonyolult. Nem... Téged nem úgy szerettelek, ahogy Őt. Ő más.
- Akkor az mi volt?
- Barátság...
- Barátság?
- Több, mint barátság, de kevesebb, mint egy szerelem. Kötődöm hozzád, de nem vagy...
- Elég? Elég jó? Elég szép, vagy csinos? Könyörgöm, nem kérek sokat,
csak hogy egyszer próbálj meg szeretni. Egyszer úgy, hogy nincs
harmadik. Egyszer úgy, hogy tényleg megpróbálsz szeretni engem.
- De. Ez. Csak. Barátság.
- Hát persze. Nem is vártam többet Tőled..."
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)