- Ugye tudod mi az a kiskapu?
- Hát persze. Egy kapu, ami nem túl nagy.

Csak azt a szerelmet viszonozzuk, amit megérdemlünk.

A nővérem felajánlotta, hogy megcsinálja a hajamat. Nagyon furcsa volt, hogy hirtelen annyira figyelmesek lettek.
– Ezt hogy érted? Mi baj van a hajammal?
A nővérem ide-oda járatta a tekintetét, mintha kínban lenne. A hajamhoz nyúltam, és rájöttem, hogy jó sok hiányzik belőle. Becsszóra mondom, nem emlékszem, mikor tehettem, de az alakjából arra következtettem,hogy mindenféle elképzelés nélkül nekiestem egy ollóval. Itt is, ott is nagy tincsek hiányoztak. Mintha vedlenék. A bulin nem hiszem, hogy tükörbe néztem volna, mert az arcom teljesen máshogy festett, ijesztő volt. Egyből észrevettem volna.
A nővérem segített kicsit kiegyenesíteni a hajam, és szerencsére az iskolában mindenki, Samet és Patricket
is beleértve, menőnek tartotta.
– Sikkes – jegyezte meg Patrick.
Ettôl függetlenül úgy döntöttem, soha többet nem
veszek be LSD-t.

A dolgok változnak. A barátok eltűnnek. Az élet pedig senkire sem vár.

Olyan íze volt, mint a hópelyheknek és a bornak, mint a télnek és Londonnak és Willnek.

– Árnyvadász vagyok. – jelentette ki Alec. – Erről szól az életem, Magnus. Nem miattad mentem el. Legközelebb szeress bele egy biztosítási kárbecslőbe vagy… 
– Alexander. – szakította félbe Magnus. – Nem lesz legközelebb. – Közelebb hajolt, a homlokát Alec homlokának támasztotta, zöld szemével a fiú szemébe nézett.

Azt mondják, hogy akkor vagy szerelmes, ha annyi mindent mondanál, de nem jut eszedbe semmi. Nos, én rengeteg dolgot szeretnék neked mondani, csak nem tudom hogyan. És úgy véle, különbség van aközött, hogy valamit mondani akarsz, csak nem mered, vagy ha nem tudod. Meg kell értened. Szeretni akartalak, minden idegvégződésemmel arra koncentráltam, hogy szeresselek. De nem megy ás látom, hogy ez neked mennyire fáj és ez összetör engem is. (saját)

Gondoljátok, hogy az emberek beszélnének veled, ha tudnák milyen őrült vagy?

Az vagyok, akivé te tettél.

Elegáns félmosoly: egyszerű közöny.

Egy rakás szerencsétlenségnek érzed magad? Hahahahahahahahahaah én is.

De te csak egy fiú vagy, ezt te úgyse, értheted.

Szívem csatatér.

Nem akarok mást, csak lefeküdni melléd, aztán felébredni melletted. Csak egyszer, egyetlenegyszer életemben.

Meg sem próbáltam beszélni neki a szörnyekről, mint amilyen az előbbi is volt. Meg sem mondtam neki, hogy a szörnyek éjszaka kétszer olyan erősek, hogy olyankor forog a szemük, felvágják a saját hasukat és kaját dobálnak onnan a szétfeszített számba. Aztán az utolsó falatnál észreveszem, hogy az összes férges és rohanok kihányni. (Éjfélkék - saját)

Titkokról meséltek neki. Az éjszaka sötétjében, verítéktől nedves párnákon, részegen elsuttogott titkokról.

Zafír, hó és éjfélkék. 

- Van, akihez túl jó vagy, és van, akihez nem eléggé. Ez így működik. Mint egy narancsos stand. Van, aki a szép és érett narancsokat keresi, akkorákat, mint e fejem, de más a kisebb savanykásabbat kedveli. Könnyű a választás nem igaz? De mi van, ha te egy közepesen érett narancs vagy? Se nem kicsi, se nem nagy, olyan édesen húzós. Gondolod, hogy majd ott fogsz megrohadni a polcon? Nos, lehet... De igazából ezek a gyümölcsök a legjobbak: nem is fiatalok már, de meg nem elég érettek.
- Ennek semmi értelme.
- Tudom. A fejemben jobban hangzott. Csak azt akartam mondani ezzel, hogy a másság nem mindig rossz dolog.
- Azt mondtad. hogy egy polcon fogok megrohadni narancsok között!
- Pont annyi fantáziád van, mint azoknak a narancsoknak! Hát nem volt gyerekszobád?
- A gyerekszoba nem készít fel arra, hogy egyszer egy srác azt mondj neked, te egy közepesen érett narancs vagy.