Szeretlek. Annyira szeretlek. Végre találtam valakit, aki képes elviselni a hülyeségeimet, a hiszijeimet, azt, hogy néha nehezen kezelhető vagyok. És minden ilyesmit. Hisz ismersz, nem kell neked magyarázkodnom, te vagy életem szerelme. Fiatal lennék, hogy ilyesmit kijelentsek? Vajon lehetsz elég fiatal a szerelemhez? Régebben soha nem értettem, hogyan is adhatnak fel dolgokat az emberek a szerelem nevében. Nos, most már pontosan tudom, miről beszélt Shakespeare vagy Jane Austen. Mert én is megtenném érted! És még ezerszer többet is, kedves.
Mert szeretlek, és mert biztos vagyok benne, hogy te is szeretsz engem. És ez a bizonyosság erőt ad ahhoz, hogy esőben táncoljak, nyálas zenéket énekeljek, apró szívecskéket rajzoljak mindenhová, vagy épp mosolyogjak minden emberre. Úgy érzem bármit meg tudnék tenni!
Nem érdekel mi lesz holnap, holnapután vagy azután. Határtalanul boldog vagyok, mert itt vagy nekem. Ne menj el, kérlek. Soha.